Ébredés

A való életben nincsenek ma már álmok, elfelejtettünk álmodni. Lelkünkkel és szívünkkel kellene! Próbálkozások végtelen sora tornyosul a mindennapok romjai felett, árván és magára maradtan: ez nem az egyedüllét örömteli jelene, hanem a magány jéghideg jelenvalósága. A tűz, amely képes ezt a fagyos réteget megolvasztani mélyen bennünk pislákol.

Fénye alig látható, oly apró és kicsi, hogy egyedül csak a Szív és a Lélek képes arra, hogy emlékezzen rá. A megérett pillanat szárnyat bontva repülni akar: szállni és szállni mindenek felett! Itt már nincsenek határok, sem kezdet, sem vég. Mindennek alapja a kollektív emlékezet, amely mindannyiunkban benne él.

Mélység és magasság, habár ellentétesek ezen meghatározások, de valójában egymásnak tükörképei. Milyen mesteri mozdulatokra, villanásokra képes az élet! Minden egyszerre van jelen! Érzékeny lélekkel és tiszta szívvel látható minden, de közben semmi! A két pillanat egy emlékké lett! Időtlenségének szárnya éppen szárnycsapásaival jelzi eljövetelét. Hangja a hírnök felénk, emberek felé: ideje lenne már ébredni ebből az életnek hitt álomból a végső valóság felé!