Este felé

Tétova várakozása nappalod az estnek, szíved hívó szavának mélyén még mindig ott vagyok! Hitedben ringatod el azt a mély érzést, ami szívedben életre lobbantotta azt a fényt, amibe lelked lép és teljességgel elmerül. Egyszerre kérsz, vársz és vágysz arra, hogy átöleljelek és magamba emelve szívemnek oltárán ragyogtassalak. Fénylő Napom és csillagom lettél, létemnek halandóvá lett vonalán igazgyöngyként mutatva meg szívednek legmélyebb tisztaságát felém.

Egy elmúló nappal kevesebb lett az élet ismét, a Nap korongja már túllépte a hegyek hágóit. Szívednek dobbanását mélyen magamban érzem és hallom. Hitedben Angyalok vigyáznak arra, aki Jó és tiszta. Szívedben adsz önzetlen szeretetet az életnek és jeleket küldesz felém. Kezednek bársonya még most is jeleket rajzol lelkemen, bármikor gondolok is Rád!

Utat mutatnak az Angyalok, hogy melyik ösvény az, amelyen elérsz hozzám egy eljövendő napon. Talán sokat hibáztunk, sokat csalódtunk, de egymásba elmerülve mindig meghalljuk az Örökkévalónak halk dallamát. Szívemnek ajtaján nevednek szépséges betűi, mint vallomások, amik Téged szólítanak és hívnak! Régóta várok egy hangra, egy szóra, tudd: hívó szava lettél létezésemnek! Szeretlek.